Mi méltóképpen búcsúztattuk ezt az Inter nevéhez méltatlan szezont is.
Szombat este indultunk a homokórától, közel ötvenen. Az út remek hangulatban telt, buli volt hajnalig.
Fáradtan érkeztünk a Meazzahoz 9 óra magasságában. Itt már Ricsi várt minket. Készítettünk pár fényképet, kiosztottuk a jegyeket, majd a csapat fele múzeumlátogatásra és stadiontúrára indult.
Amire számítottunk: Pocsék időjárás. Egy sérülésektől tizedelt Inter, jó sok fiatal játékossal egy gól gazdag meccsen tisztességesen búcsúztatja a szezont, az edzőjét és jó pár játékosát.
Ebből az jött be, hogy gól gazdag volt a meccs.
Egész nap lógott az eső lába, de többnyire napsütés jellemezte az 5-6 órás szabadprogramot, városnézést. Az ebédet a szokásos helyen, a Di Gannaroban fogyasztottuk el.
Klubunk elnöke, Attila barátunk sajnos nem tudott velünk tartani az útra, viszont egy drapéria formájában végig velünk volt. A stadion előtt, a városban a dómnál, a lelátón. Ezzel szerettük volna kifejezni, hogy itt van velünk, és megköszönni neki a munkáját, nem csak a 2012/13-ast, hanem az elmúlt 7 évnyit is
Hamar visszaértünk a stadionhoz, ahol egy gyermekrajzpályázat sporttal kapcsolatos alkotásaival körbekerítették az egész Meazzat. Majális hangulat uralkodott, nem látszott a bosszankodás az arcokon a pocsék szereplés miatt. Mindenki szeretett volna egy jó meccset látni és végre túlenni ezen a szörnyű tavaszon.
Az olasz club munkatársai nagyon rendesek voltak. Clubos drapériát elvileg csak a 2. gyűrűre szabad bevinni előzetes regisztráció után, nekünk ilyen nem volt (az Attilának szánt meglepetés miatt) illetve második gyűrűs jegyünk sem. Miután látták hogy nagyon szeretném bevinni a drapit, külön felírtak a papírra és adtak grátiszba egy 2. gyűrűs jegyet a Curva Sudbe, plusz helyregisztrációt a drapi(k)nak
Nagy öröm volt hogy zászlónkat az olasz clubok közzé – közvetlenül a Peppino Prisco Inter Club mellé- kitehettük a 2. gyűrűre (legutóbb még egy 2009-es olasz kupa meccsen volt kint, az eredményjelző alatt).
Furcsa érzés volt először a Sudből várni a kezdő sípszót, egyes egyedül a társaságból pár ezer boldog Udinei éneklését hallgatva a fejem fülöl. Szerencsére miután Lukyék meglátták, hogy egyedül árválkodok lent, még belógtak hozzám öten.
A meccsről túl sokat nem érdemes írni. Két dolog volt nagyon emlékezetes: Schelotto cseréjénél a hatalmas füttykoncert. Di Natale gólja után pedig az egész stadion vastapsa. Toto külön kiintett a Nordnak megköszönni az elismerést. A végén már csak az volt a tét, hogy sikerül -e kidrukkolni a Milan 4. helyét, nem sikerült, aminek az árra -50.000 Euró is lett.
Meccs után kötelező sör, pannini, majd indulás haza. A visszaút gyors és zökkenőmentes volt, még délelőtt Budapesten voltunk.
Találkozunk Gyomán, és bízva egy szebb szezonban jövőre a túrákon!
Forza Inter! Forza Inter Club Ungheria!