Az elmúlt években a mikulásnapon klubrendezvényeket tartottunk meccsnézéssel egybekötve. Ezúttal már ősz elején kiválasztottuk az Inter-Napolit a szezon első csoportos utazására. Egy non-stop túra volt, vagyis mentünk jöttünk. Miután kiestünk a szurkolói torna selejtezőjén, szombat este találkoztunk a homokóránál.
A zord időjárás ellenére problémamentes remek hangulatú utunk volt. 1-2 barátunk elég sokat várakozott a szakadó hóeséseben, de volt náluk pálinka és végül egy nagykanizsai körforgalomnál begyűjtöttük őket. Megnyílt a szurkolói kocsma a busz közepén, és valamikor hajnalban csendesedtünk el. Milanóban Attila és a Mikulás várt minket a stadionnál. Miután leparkoltunk, kiosztottuk a klubajándékokat, és a sálakat azoknak akik rendeltek. Egy közös képpel felavattuk az új drapinkat.
A csoport egyik fele stadiontúrára ment a másik fele pedig a Dóm térre indult. Gyönyörű Milano belvárosa karácsonykor, a feldíszített fa, a kivilágított Dóm. Milánó szalonjának ilyenkor megszokott zsúfolt forgatagát felborítottuk azzal, hogy kihúztuk a drapit a passzázs közepén. Vagy negyed óráig fotóztak minket. A délutánt az angol sörözőben töltöttük, megnéztük a bajnoki meccseket. Fél hat körül visszaindultuk a stadionhoz.
Mindenki megkapta a jegyeket és bementünk a szentélybe. Mindenki örömére egy nagyon jó meccsen 2-1-es győzelmet arattunk a déliek felett. Sör és paninni után fáradtan de élményekben gazdagon öltünk fel a buszra és indultunk haza.
Tünde is velünk volt először Inter meccsen, az Ő élményei alább olvashatóak:
Az első Inter-meccsem
2012. december 9-e. Ez a dátum végérvényesen bevésődött az emlékeim közé. Ekkor volt ugyanis életem első élőben megtekintett Inter-meccse. Azelőtt már régóta terveztem, hogy elmegyek Milánóba, hogy a helyszínen tekintsem meg kedvenc csapatom valamelyik mérkőzését, és elmondhatatlanul örültem, amikor kiderült, hogy végre nincs időbeli, sem anyagi akadálya annak, hogy ezt megtegyem. 
Ez egy Napoli elleni hazai meccs volt, amit 2-1-re megnyertünk. A túra előtt nem sokkal, kb. három héttel derült ki, hogy tudok menni, mert mégis maradt rá egy szabadnapom. Az indulás napján délelőtt még kolbászt töltöttem, utána délután már minden megvolt, aztán irány a keleti, majd két metróval a Hősök tere, ahonnan meg már nem volt messze gyalog az indulás helye. Már voltak ott néhányan, mikor megérkeztem, már akkor nagyon jó volt a hangulat, ami a buszon is megvolt természetesen. Amikor délelőtt 10-re megérkeztünk, csak ámultam a szép stadion láttán. A csoportképek után pedig néhányan bementünk a múzeumba, ahol kupák, mezek, könyvek és sok minden más is volt, ami a klub hírnevét öregbíti és történetét kifejezi. Ezután volt a stadiontúra, amelynek során először tekintettem meg a stadiont belülről is, és csodálatos volt, csakúgy mint az, amikor a kijáró előtti folyosón, meg amikor az interjúszobában voltunk es mindezt angol es olasz nyelvű idegenvezetéssel. Utána nagy nehezen eltaláltunk a lottoig majd onnan be a városba a Dóm térre. Ott mi is találkoztunk a néger utcai árusokkal, akik megpróbálták ránk sózni a silány áruikat, de sikertelenül. 
Kerestük az Inter székházát is, de nem találtuk. Bementünk a galeriába, ahol szintén ámultunk a sok csillogó üzlet es a hely szépsége miatt. Be akartunk menni a Solo Interbe is, de hatalmas sor volt így nem jutottunk be, csak a kirakat maradt. Utána kis nézelődés, majd vissza a stadionhoz, ahol mar javában zajlott a készülődés. Kicsit nehezen, de végül odataláltunk a buszhoz, ahol a többiekkel találkoztunk. Létszámellenőrzés után indulás a stadionba, ahol mar kinn voltak a drapériák es a hangulat is megvolt. Jó kis séta volt a csigalépcsőn a harmadik gyűrű majdnem legfelső soráig. 3/4-ed 9-kor kezdődött a meccs, a csapat is szerencsére jól játszott es nyert is! Meccs után egy órával találkozás a buszban majd irány hazafelé. Kell-e mindezeknél több ahhoz, hogy emlékezetes legyen egy túra?
