Már nem először szerveztünk közös utat a AC Milan Club Budapesttel. Címszavakban: két busz, Garda tó, Monte Baldo, foci a szurkolók között, hajnalig tartó buli a szállodában, havazás, DERBY, döntetlen!
Kibontva álljanak itt Benyeda László szavai:
Már több, mint 9 éve rajongók a Inter-ért, de még soha sem sikerült élőben látnom kedvenc csapatomat! Ez eddig leginkább az én lustaságomnak volt köszönhető, de február 24.-én minden megváltozott. Történt ugyanis, hogy egy kedves dj-barátom, Szigeti Peti (Dandy) invitálásra rábólintottam a dologra és elszántam magam, hogy most tényleg kimegyek. Ő már 2 éve próbál rávenni, hogy menjünk ki és nézzünk meg élőben egy meccset. Ráadásul ez a kiruccanás merőben többnek ígérkezett, mint egy szimpla meccs-látogatás, hiszen egy privát parti is tervben volt. Nem is tétlenkedtem hát sokat, írtam Séra Attila barátunknak egy levelet, amiben a részvételi szándékomat jeleztem. 
Hozzá kell tennem, hogy egészen az indulás pillanatáig nagyon izgatott voltam, hiszen lássuk be első alkalommal vágtam neki az olaszországi kalandnak, nem is beszélve arról, hogy jóformán senkit nem ismertem az utazók közül. Annyit már megtudtam, hogy kb. 2 busznyi megszállott hazai Inter és Milan fannal közösen vágok majd neki a 3 napos őrületnek. Az Inter Club Ungheria – ról már sok jót hallottam illetve olvastam a neten. Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen lehet élőben is az általuk alkotott közösség illetve egység.
Eljött hát a nagy nap, február 22.-én pénteken este egy kis késéssel ugyan, de valamivel 8 óra után elindult a két busz. Bár nem tartom magam egy elveszett embernek, mégis az út első harmadában még kicsit megszeppenve néztem a történéseket és figyeltem a társaság kemény magját a busz közepében.
Ahogy haladtunk előre az időben egyre jobb hangulat kerekedett a buszon,a fehérvári megállónknál már tőlünk “zengett” a környék. És ez csak tovább fokozódott minél távolabb kerültünk szeretett hazánktól. Az elfogyasztott szeszes ital mennyiségre sem lehetett panasz, hoztuk az az ilyenkor elvárt mennyiséget:)
Szombat délelőtt megérkeztünk a csodálatos Garda Tó-hoz. Itt lehetőségünk nyílt a Monte Baldo-ra felmenni, vagy a környéket bejárni.
Én személy szerint a felvonót kihagytam, inkább a buszos “Nord”-hoz csapódtam és élelem után próbáltunk nézni Malcesine gyönyörű utcáin. szerencsénkre találtunk egy gyönyörű kis helyet, közvetlenül a parton, ahova sikerült beülnünk. Hála a jókedvnek, és a remek társaságnak igen kellemesre sikeredett az első közös ebéd a srácokkal. Ebéd után gyorsan a hotel felé vettük az irányt, fél 2 magasságában már a hotel bejáratánál pakoltuk ki a buszból a csomagokat. Miután közöltem, hogy ismételten szükségem lenne pár erős emberkére a hangcucc kipakolásához, néhányan talán kicsit csúnyán néztek rám, de le a kalappal a srácok előtt, hogy mindig segítettek és nem kellett sosem könyörögni. BREAKING NEWS: Szigeti Peti is megérkezett Magyarországról. A szobákat gyorsan elfoglalva a társaság egy része elindult a 3 órára tervezett focikupára, mások köztük én is a szobában pihenték ki az utazás fáradalmait, de többen a környék felkutatására indultak. A Torbole központjában lévő Hotel Lago di Garda-ból egészen exkluzív kilátás nyílt a Garda tóra, a panoráma önmagáért beszélt. Bátran mondhatom a többiek nevében is, remek időt töltöttünk a hotelban, igényes és szép környezetben. Este fél 9 körül a csipet-csapat vacsorázni indult, választékban nem volt hiány, csupa finom falatok vártak ránk. Közeledtünk az esti bulihoz, és kisebb technikai akadályokat leküzdve az első zene kb fél 11 magasságában meg is szólalt.
Bár páran egy csipetnyit mérgelődve fogadták az első dallamokat, úgy gondolom, hogy mindenki jól érezte egy kicsit magát, ha másért nem azért, hogy együtt “lazíthatott” a banda. Ahogy haladtunk az éjszakában egyre többen éreztek késztetést arra, hogy táncoljanak is a mi legnagyobb örömünkre. Peti nevében is mondhatom, hogy nagyon boldogok voltunk,hogy ilyen társaságnak is zenélhettünk, nem minden nap adatik meg az embernek, hogy hazai Inter és Milan fanoknak játszhat egy gyönyörű szállodában. A buli végét a “kemény mag” vastapssal díjazta, majd az utolsó koktélokat elfogyasztva legtöbben a szobák felé vettük az irányt. Reggel kicsit öregesen, de mindenki levánszorgott a szobájából (bocsi nem mindenki:), hogy a reggeli elfogyasztása után végre Milánó felé vegyük az irányt. Itt megjegyezném még, hogy az este folyamán a bulinak is köszönhetően újabb embereket sikerült megismernem, és ezáltal egyre jobb hangulatba kerülnöm, érezvén, hogy már nem az “ismeretlenek” táborát erősítem, hanem egy kicsit már a Club Ungheria-hoz is tartozom.
Vasárnap 1 körül már a stadion parkolójában voltunk, sajnos az idő elég pocsék volt, ekkor még csak remélhettük, hogy hamarosan vége lesz a havazásnak. A csapat egy része a város felé vette az irányt, páran viszont egy étterembe siettünk, mert már éhesek voltunk. A délután nagy részét ott töltöttük, de nem bántam,hiszen jókat dumáltunk, nevettünk és közösen számoltuk vissza az perceket, hogy mikor mehetünk már vissza buszhoz és vehetjük birtokba a jegyeket! Lassan ugyan, de ez az idő is eljött A hideg miatt egy kis ruha-felturbózást hajtottunk végre, dupla zokni és társaira nagy szükség volt az előttünk álló pár órában. Így valamivel fél 8 körül szétválva kisebb társaságokra neki vágtunk a Meazza-nak! 
Leírhatatlan érzés volt ott ülni már az elejétől fogva és nézni,hogy lesz full ház a stadionban. Minden alkalommal amikor a Nord rázendített libabőrös voltam és a szívem hevesen vert, egyedülálló és páratlan érzés. Lassan a csapatok is megérkeztek és kezdetét vette a meccs. Magáról a meccsről nem sokat írnék, hiszen a lényeget láttuk élőben, és elnézve csapatunk formáját úgy gondolom egy jó eredmény született. Teljesen más élőben még a játékosokat is nézni, a tv-ben a helyezkedéseket annyira nem lehet jól látni, itt totál kivehető volt az egész taktikai felállás. Sajnos az idő nagyon gyorsan elszaladt, így mi is kénytelenek voltunk a kijárat felé venni az irányt. Megjegyezném, hogy nagyon kulturáltan viselkedtek az emberek, semmi rendbontást nem tapasztaltunk . Egy utolsó gyors kaja keresés, és a busz felé vettük az irányt, ahol a többség már a szakmai konzultáción is túl volt, mindenki megbeszélte a meccs legjobb és legérdekesebb pillanatait. A haza út azért kemény dió, bárki bármit is mond:) De úgy érzem, hogy ez a legkevesebb, hiszen az elmúlt pár napban olyan élményekkel gazdagodtam és szerintem rajtam kívül jó páran, amit életünk végig nem felejtünk el.
Összességében egy nagyon jól megszervezett 3 napos turnén sikerült részt venni. Óriási köszönet Séra Attilának, hogy ezt ilyen profin összehozta nekünk. Riccardo barátomnak, akit végre sikerült élőben is megismerni, a többi srácnak és Mindenkinek aki hozzá tett valamit is. Remélem, hogy még sokszor lesz alkalmam ezzel a társasággal együtt hasonló túrákra!
Jaa és extra köszi Tominak és Somának, hogy ott maradtak velem, hogy megvárják míg jönnek a hangcuccért!:)
FORZA INTER
Gyuszi