Facebook oldalunk elindulásával egy időben, 2011 nyarán kezdtük el szervezni addigi legtartalmasabb utazásunkat. A közösségi oldalon napról napra számoltunk vissza egy-egy korábbi kép feltöltésével az indulás napjáig.
Ez év őszén volt 5. születésnapunk, és bár a népligetben megünnepeltük azt, az igazi ünnepnek az utat szántuk.
Péntek este indultunk útnak, szokásos módon remek hangulatban telt bő félnapos utazás. Első állomásunk egy Meazza közeli műfüves pálya volt. Egy zsákutca végén manőverezett a busz amikor Francesco Toldo sétált el mellettünk, integetett amikor meglátta a kék-fekete mezeket a buszon. Amire viszont kapcsoltunk, hogy leszállunk és csinálunk közös képet vele, addigra befordult a sarkon és eltűnt. Kicsit tompák és lassúak voltunk.
Kiosztottuk a klubajándékokat és az ajándék pólókat. Majd 3 csapatra osztottuk a társaságot és kezdődhetett a reggeli torna. 2 órát fociztunk, minden csapat kétszer játszott mindegyik ellen. Az eredmény mellékes, de ha jól emlékszem az öregfiúk nyerek összesítésben. Zuhanyzás és átöltözés után felszálltunk a buszra és elfoglaltuk szállodai szobáinkat az IBIS-ben.
A Derby D’Italy-a szombat este volt. Kék-fekete szempontból az előjelek nem voltak túl biztatóak. Sajnos nem nagyon kellett csalatkoznunk. Ami pozitív volt az a gyönyörű koreo, a fergeteges hangulat és Maicon gólja. Vereség megint, újra 1-2 sajnos.
Meccs után a szállásnál még meglátogattunk egy közeli bárt, ahol ittunk egyet a bánatunkra, egyet a szülinapra, majd megint egyet a bánatunkra…
Másnap reggeli után elindultunk a meseszép Como-i tó partjára. Itt szabadprogramunk volt, lehetett várost nézni, csónakázni, ebédelni, fel a siklóval a hegyre vagy Serie-c meccsre. Páran ez utóbbit választottuk, a comoi ultrák egy csoportja nagyon furcsán nézett ránk, ahogy kék-feketében sétálunk a hazai kanyar felé. Tanácsukra átöltöztünk és így vettünk jegyet a meccsre.
Vége volt a meccsnek mindenki megérkezett a találkozási pontra és elindultunk vissza Milanóba, elbúcsúztunk Attilától és elindultunk haza.
Gyuszi