Történetem még decemberre nyúlik vissza, sorsoltak a Blben, egyik szemem sírt a másik nevetett, a Liverpoolt kaptuk. Örültem, mert soha nem jártam még az Anfield Roadon, de bánkódtam mert a Liverpool egy kimondott kupa csapat…mi pedig??? Mi pedig, hát legutóbb Valenciából haza fele fogadtam meg – soha többet nem megyek persze nem tartott sokáig.
Szóval a sorsolás után 2 órával már van repjegyem és szállásom, szép lassan gyűlünk végül 14 en indulunk majd útnak holnap reggel. Ma este még búcsú buli a klub”vezérekkel” Gyuszi, Kárti, Zoli és jó magam a Piszkos Fredben sörözünk, csak Zoli utazik velem, nálam is alszik, mert korán megy a gépünk…Jól sikerük besörözni, meg legyűrni másfél kiló csülköt, fájó hassal térünk nyugovóra, hogy pár óra múlva már fent legyünk….
Február 18 (Bristol City – Crystal Palace)
Mintha nem is aludtam volna, úgy ébredek, nagyon fáj a hasam. Megyek is iszom egy pálinkát, magabiztosra kell innom magam, nagyon félek a repülőn.
Még csak 5 óra sincs de, az utazó keret már együtt a reptéren 6kor megy a gépünk, korán betudunk szállni, szóval minden adott arra, hogy még magabiztosabbá tegyem magamat. Sok pia azért csodákra képes, meg sem érzem a repülőutat és végre Londonba vagyunk és süt a nap.
Nem kell sietnünk 3ra jön értünk egy külön busz ami elvisz minket Bristolba, mert a szerencse úgy hozta, hogy pont ma játszik a City és a Cityben pedig ugye Vaskó Tomi. 3kor pontban meg is jön a busz, egy néger sofőrrel, nagyon komolyan vezet, jobban félünk, mint a repülőn – gyorsan le is térítjük egy parkolóba, hogy tudjunk inni, józanul ezt sem lehet bírni. A stadion, a város lenyűgöző. Másodosztály, hétfő este és olyan futball hangulat vár minket, mintha valami sorsdöntő meccs lenne itt. Megvesszük a jegyeket, majd irány a shop ami, akkora, mint nálunk a Nike bolt a WestEndben… elszomorodunk, nálunk otthon a Bozsikba mikor lesz ez??? Azt hiszem soha, de nem érek rá ezen gondolkozni, mert elsodor a tömeg.
A Bristolosok kocsmájába kötünk ki, nem tudjuk végig inni a sort, mert van vagy 15 fajta whisky és vagy 15 fajta sör, de azért bele húzzunk. A meccs tipikus angolt, brusztolok, futok, beadok, fejelek. Tomi pont előttünk melegít, sajnos nem kezdő, de a végén becserélik és nagy szerepe van abban, hogy a végén egyenlítenek és legalább otthon marad az egy pont. Megvárjuk Tomit, akit sztárként várnak kint az emberek, mosolyog, szimpatikus, osztogatja az aláírásokat és nagyon kedvesen fogad minket, Tomi belenyúl a táskájába és nekem adja kicsit koszos mezét, csodálatos emlék lesz az útról. Köszönöm Kende! Beszélgetünk, mesél, látszik jó érzés neki is, hogy elutaztunk érte a meccsre. Néger sofőrünk siet hazafele is, de nincs időm félni, gondolataim, már rég Liverpoolban járnak. Hajnal 2re érünk a szállodába, ahol meglepve tapasztaljuk, hogy nincsen takarónk, Zoli elmegy és szerez legalább egyet kettőnknek. Összebújunk, majd alszunk 
Február 19 (Liverpool-Inter)
Ma sem aludtam ki magam, kb 3 óra alvás után csörög a telefon kelni kell. Irány Liverpool. Egy helyi járattal vágunk neki, a London Liverpool útnak. Pár olasz is van a buszon, de mellettünk ül indiai, arab, néger, chilei szóval nem egyszerű az út és tart minden 6 órán át. Dél körül fáradtan és izgatottan szállunk le a buszról, végre Liverpoolban. A város hangulata szenzációs, már mindenki az esti meccsre készül, sok Everton mezes emberrel is találkozni, ők mutatják, hogy velünk vannak. A Beatles kocsmájába kötünk ki, innen indult szenzációs karrierjük. Iszunk egy keveset, majd elmegyünk átvenni a jegyeket, pár dolgot nem nagyon értek
1, miért van az, hogy csak 1000 jegyet küldenek az angolok Olaszországba, számomra dereng egy UEFA szabály, hogy 10% kell a vendégeknek, ez még a negyede sincs
2, hogy lehet az, hogy az olasz jegyelosztó elhagyja!!! az összes jegyet
3, egy darabot sem kap sajnos a magyar klub, így csak a hazaiak között lehetünk
De mindegy a lényeg, hogy zsebünkben a jegy – irány a stadion
Tipikus angol stadion, megbújik a házak között, a shop itt 5ször akkora, mint Bristolba, a kocsmájuk pedig, hát leírhatatlan. Mozog a kocsma fala, ezt látjuk kívülről…mindegy próbáljuk meg, bemegyünk…vagyis mennénk mert már kint áll a sor, a tömeg pedig akkor mint a 7es buszon csúcs időbe, 19 perc alatt verekedjük be magunkat a pultig, közben asztalon táncolnak, énekelnek, hihetetlen a hangulat és kb 80 fok a kocsmában. Egyből 2 sört kérünk, fejenként többször nem szeretnénk sorba állni, valaki elkezdi énekelni a himnuszukat, mindenki megáll és ezt teszi fantasztikus volt, majd tovább énekelnek és mindenki mutatja nekünk, hogy elment az eszünk, hogy mi valami jöttment olasz csapatnak szurkolunk.
Megisszuk a sört, majd bemegyünk a szentélybe. Nagyon megörülök, hogy pont a vendégszektornál vagyunk, megpróbálok átmenni, de persze nem tudok, mindenhol biztonságiak, akik morcosan mutatják, meg ne próbáljam, megpróbálom, de nem sikerül maradunk mellettük, az angolok között. Mindenki pirosban, én kékben, tudják ki kivel van 
A meccs elején jön a szokásos himnusz, aki ezt nem hallotta az még semmit nem hallott, félelmetes ahogy éneklik, sok stadionban jártam már, de ez mindent visz. Mindenki talpon, azt hittem eddig Angliában ülve nézik a meccset, normál helyen így is van, de nem Liverpoolban, talpon az egész stadion űzik hajtják a csapatot, az elején Mátrix és Chivu is sárgát kap, rosszat érzek, majd Mátrix megkapja a másodikat is…öröm ünnepbe törnek ki, az egykori Evertonost kiállítják. A hangulat nem csillapodik, végre félidő, kihúztuk, és most leülnek – pihenünk egy picit, a szünetben Beatles szól, úgy látom itt két dolog létezik a Pool és a Beatles…
Ha lehet nagyobb elánnal szurkolni, mint az első félidőben akkor most azt teszik, Cordoba megsérül, nagy a baj, érzem nagyon nagy a baj és sajnos meg is történik amitől féltünk, gólt kapunk és sajnos nem is egyet hanem kettőt.
Összezuhanok, fejemet lehajtva ülök székemen, legutóbb Valenciában éreztem ilyet, fáj nagyon, érzem vállamat, hajamat emberek paskolják, jönnek az angolok és próbálnak vigasztalni, még adnak emlékbe sálat sapkát is, kedvesek nagyon…én rájuk sem hederítek, a saját kis problémámmal vagyok elfoglalva, agyam már azon jár, hogy 64ben is 2 góllal kaptunk ki, a San Siroban pedig 3-0ra nyertünk. Bízom benne, hogy így lesz most is. Eldöntöm beszerzek egy Everton mezt Matrix felirattal és Milánóba majd én sajnálgatom őket a 3-0 után, a stadion lassan kiürül, a biztonságiak minket is kihajtanak. Sietünk a buszhoz, visszafele még hosszabb az út és reggel 7re érünk vissza Londonba.
Február 20 (Arsenal – Milan)
Sokat ma sem alszunk, 11 körül már fent vagyunk, megyünk egy kis városnézésre, majd este irány az Emirates, a stadion lenyűgöző. Jegyem nincs a meccsre, 250-300 fontot nem ért meg a Milan vendégjátéka, szóval beveszem magam egy stadion melletti kocsmába és ott nézem a meccset, a végén megvárjuk a többieket, majd irány a Soho, inkább itt költöm el a pénzem mint a Milanra, kocsmáról kocsmára járunk majd irány egy disco, persze magyar lány a kiszolgáló és a táncos lányok is, sokáig itt mulatunk vagy élményekkel és várakozásokkal tele irány Budapest.
Attila