Összefoglaló a szeghalmi hétvégéről!
Kis csapatunk Anna, Anna Jázmin, Attila, Erika és Én, péntek este indult útnak Budapestről. Szolnokon Mogyi barátunk, Gyomán Mátrix csatlakozott hozzánk. Este kilenc körül értünk a Sárrét fővárosába, Szeghalomba. Otthon anyukám bőséges vacsorával várt minket, sajttekercs, töltött dagadó, francia saláta, rakott makaróni, és meggyes lepény volt a menü. Mindenki jól lakott, miután sörrel és egy kis rövid itallal oltottuk szomjunkat. A beszélgetés és az italozás hajnali fél háromig tartott, majd nyugovóra tértünk.
Másnap reggel nem keltünk túl korán. Malacvér ezúttal mégsem tapadt kezünkhöz, mert másképp alakultak a dolgok. Nagyon sajnáltam, de megpróbáltam így is tartalmas programot összerakni. Reggeli és bevásárlás után nekilátunk a főzésnek, sütésnek. A b-terv birkapörkölt tört krumplival, és tárcsás csirkehús volt. Közben mindenki nagy örömére megérkezett Pestről Pányi Norbi, Debrecenből pedig Pepe barátunk.
Az idő hál Istenek kiváló volt, csak az időnként felerősödő szél zavarta kicsit a főzést. Hárman is kevesek voltunk hozzá, hogy egy normális tűzet összehozzunk, majd Ricsi és a hígítós ötlete megoldotta a dolgot. Szépen fogyott a sör, a konyak, a pálinka, a hangulat egyre jobb lett. A birkapörkölt felelőse Pányi Norbi lett, a tárcsás csirkét Én felügyeltem. Délutánra kész is lett az ebéd.
A többiek elmondása szerint, és az elfogyott mennyiség alapján ízletes volt mindkét fogás. Mielőtt elindultunk volna a szeghalmi „stadionba” (többször sikerült a sporttelepet, némi túlzással stadionnak neveznem) megérkeztek nagybátyámék, akik csatlakoztak hozzánk. A lányok a kicsivel otthon maradtak.
Kis késéssel ki is értünk a Szeghalom – Mezőkovácsháza megye 1-es rangadóra. A pénztárnál próbáltunk csoportos jegyet kialkudni, de bármennyire dicsértük a helyi jegyszedő hölgy szemét, nem sikerült 400 Ft/főről lealkudni a jegyárat. Elfoglaltuk helyünket a korlát mellett, ahova kifeszítettük a molinónkat.
Az otthonról hozott meleg sör nem esett túl jól senkinek, de legalább fokozta a hangulatot. Előbb Nedvedet illetve a Juventus szidalmaztuk finoman, majd rájöttünk, hogy mégse a San Siroban vagyunk. Hamarosan hangos éneklésbe kezdtünk, illetve éltettük a helyi csapat játékosait. Szurkolásunk nem lett eredménytelen, a második félidőben megszerezte a győztes gólt a szeghalmi csapat. A meccs végén a „szép volt fiúk” és a „gyertek ide” hangos buzdítások hallatszottak tőlünk. A csapat fáradtan, de nagy örömmel jött oda hozzánk, pedig köztudottan vannak közöttük nagy Milan szurkolók is. Megköszönték a szurkolást, és többen megjegyezték, hogy ezt most már mindig elvárják!
A meccs után elsétáltunk a Koccintó sörözőbe, ahol az esti Derbyt tekintettük meg. Az utcán végig énekeltünk, a helyiek cseppet sem néztek hülyének minket, már-már azt hitték, hogy bajnok lett a Szeghalom. Pár perc múlva odaértünk a sörözőbe, megnéztük a Genoa-Lazio meccs második félidejét, majd hamarosan kezdődött a fő meccs, a Juve-Inter. Nagyon olcsó, de kerítésszaggató pálinkával folytattuk az alapozást, itt már csak a Juventino pezzo di merda ment. A tiszta sörről áttértünk a könnyebben csúszó málnás sörre. A meccs közben elkezdődött. Mindannyiunk nagy örömére fölényben játszottak kedvenceink, mintha nem is Torinoban lett volna a meccs. Végig nagyon jó volt a hangulat a második félidő derekán különösen, ekkor szereztük a vezető gólt.
Szerencsére még pár perccel 10 óra előtt voltunk, így nem minősült csendháborításnak őrjöngésünk. Már-már a 17. bajnoki címünket ünnepeltük, s miközben még a jogosnak vélt büntető elmaradásán bosszankodtunk, jött Grygera és tönkretett mindent. Bosszankodásunk után úgy döntöttünk, hogy hazaindulunk. Otthon még elfogyasztottuk a délutánról maradt ételt-italt. A nem kevés italmennyiség, a bőséges vacsora, és döntetlen miatt érzett szomorúság elnyomott minket, így buli helyett pihenni indultunk.
Alig pár óra alvás után Norbi vonattal hazaindult, Mi pedig a reggeli mellett fél szemmel a Forma 1-et néztük. Kis pihenés és ebéd után indultunk vissza Budapestre, illetve Pepe Debrecenbe. Mindannyian rendben hazaértünk. Remélem, mindenki jól érezte magát, s ha alkalmunk lesz megismételjük ezt a hétvégét!
Köszönöm, hogy eljöttetek!