Alapoztunk!
Szinte minden ellenünk volt, de kitartásból jelesre vizsgáztunk és egy felejthetetlen hétvégével lettünk gazdagabbak. Hetek óta szerveztük az utat az edzőtáborba de még bő egy héttel az indulás előtt is létszám problémákkal küzdöttünk. Tibi barátunk utolsó pillanatban befutott jelentkezésének hála nem fújtuk le az egész túrát.
Hatan indultunk volna csütörtök este, azonban klubunk egyik oszlopos tagja egy sajnálatos sérülés miatt az utolsó pillanatban lemaradt az útról. M1 kamion vs kamion 2 óra csúszás az indulással, sebaj este 10 körül nekivágunk.
Szerda délután az inter.it nagy betűkkel hirdeti, hogy nem lesz péntek délután edzés, illetve hogy pofátlan módon képesek lesznek 20-25 eurót elkérni 1 belépőért az edzőmeccsekre.
Péntek reggelre értünk a Dolomitok lábához, a szállás elfoglalása előtt irány Pinzolo, hogy le ne maradjunk a edzésről. Esik, süt, esik, süt, bőrig áztunk először. A játékosok befutnak az edzősátorba kondizni. Fél óra munka volt ott a program elzárva, majd 10 perc kocogás, újabb félóra erősítés, majd megint 10 perc kocogás két csoportra osztva. Maicon, Pazzini illetve Jonathan külön csoportban dolgozott a többiektől. Ennyi volt az edzés. Gondoltunk magunkban majd meg is jegyeztük milyen „himi-humi„ munka már ez, talán még mi is lenyomnánk. Viccesen hangzott ez a szánkból a 3. sörünkkel a kezünkben a lelátón, pláne úgy hogy másnap egy kivetítőn megláttuk, hogy mi is megy abban a sátorban.
Amíg hárman körülnéztünk a Solo Inter körül, „mazsola” Ádám és Tibi a sátor melletti kerítéshez sétált. Pár játékos túlórázott és Andrea Ranocchia volt olyan rendes hogy nem csak a kiváltságosabbak kerítésrészhez ment oda, hanem Ádámékhoz is. Rögtönzött sztriptíz után a pólóra került Andrea aláírása.
Pinzolo és a szállásunk közötti 40 km megtétele a szerpentinek miatt több mint 1 órás úttal járt. Ezért úgy döntöttünk, hogy a péntek esti Notte Nerazzurra helyett kicsit lazulunk a kempingben és környékén. Ismeritek az óvodások leggyakoribb mondását? … „Nem én kezdtem” Ez a péntek délutánunkra is igaz volt. Miután az ebéd mellé sikerült elfogyasztani a Tibi barátunk által hozott 62%-os Tátra teát (gyengébb testvérét egy korábbi mikulás bulinkon már megismertük), elmentünk labdázni a medencébe. Nem kellett volna. Igen alacsony volt a kemping vezetőinek ingerküszöbe, mert ekkor még csak enyhén spiccesen másokat egyáltalán nem zavarva játszottunk, kb. délután 4-kor. Nem telt el 10 perc jött az öreg, hogy „only swim” kérdeztük „perché” válasz „only swim” meg valami németül, kösz csoki sokat segítettél. Elhatároztuk, hogyha ti így, akkor mi is így. Eredmény: két óra múlva két rendőr érkezett mobilházunkhoz és kis híján új szállás után kellett néznünk. Necces volt, kidumáltuk, majd elindultunk vacsorázni. Ehhez mellékelnénk egy térképet a képek között pizzázni indultunk címmel (végül tésztát ettünk) 
Szombat délelőtt a reggeli után napozás a medence partján volt a program. A kemping tulaj felvette a Balotelli pózt és 2 percig mereven szúrós szemmel nézett minket kb. 10 méterről, pedig akkor tényleg csak napoztunk. Dél körül rövid séta a faluban ahol laktunk. Ekkor fedeztük fel a korábbi képen szereplő 3-as és 5-ös helyeket.
Nagyon szép település Pietramurata. Szombat délután újra elindultunk Pinzoloba, megnézni a délutáni edzést, vacsorázni, illetve részt venni az esti dedikálós találkozón. Az egész település kék-fekete színbe öltözött. Az állítólag eladási rekordokat döntögető piros mezből viszonylag keveset lehetett látni. A délutáni edzés kb. fele ismét a sátorban zajlott, azonban a nyilvános rész ezúttal sokkal intenzívebb volt. Jellemzően a mezőnyjátékosok nagyobb csoportokban labda nélkül dolgoztak, nyújtottak, futottak. Előbb Pazzini, majd az ő ráhatására Chivu is folyamatosan levágta a bóják által határolt köröket. A „csepp gyerek” Coutinho közben meg majdnem megszakadt a sprintekben, szinte borogatva a bóját, de szabályosan került. Maicon és Jonathan ismét külön munkát végzett, ahogy Nagatomo is. A közben rázendítő szakadó esőben a villámlások és dörgések közepette a kapusok húzták a legtovább, illetve Silvestre aki pénteken még együtt a többiekkel, szombaton egyedül egy edzővel dolgozott. Bőrig áztunk másodszor is de kitartottunk az edzés végéig, sajnos most aláírást nem sikerült szerezni. A bejáratnál felállított belépésszámláló egyébként 5000 fölött volt az edzés végére.
Délután kezünkbe akadt egy programfüzet, ahol azt írták, hogy este 9-kor két bajnokkal találkozhat a szurkoló sereg a főtéren. Nem egészen erről volt szó pár hete az inter.it-en, de túltettük magunkat ezen is és elmentünk vacsorázni, közben hol esett hol nem. 20:00 órára megtaláltuk az esti program helyszínét, benéztünk a főtéren kialakított Solo Inter-be, ahol sok új dologgal találkoztunk. kék-fekete keresztes mez, újonnan kiadott bőrkötésű centenáriumi könyv. Kb. fél óra volt még a program kezdetéig amikor rákezdett, az addigi legnagyobb eső és tartott egészen hajnalig, bőrig harmadszor is.
A program a vártnál vontatottabb, unalmasabb, és a közönség elől elzártabb volt. Scarpini kiválasztott 5 nerazzurrinak látszó egyént a sorok közül, akik felmehettek a színpadra. Azt játszották kb. fél órán keresztül, hogy támadásokat indítottak el a kivetítőn és a kiválasztottaknak az volt a feladata, hogy megválaszolja ki fejezte be a támadást. Húszból kb. egy volt nehezebb, a kiválasztottak ügyesen vizsgáztak, jutalmuk valami ajándékcsomag féleség volt.
Jött újabb 5 kiválasztott elsősorban gyermek korú szurkoló, akiknek az volt a feladata, hogy a kivetítőnek háttal ülve megválaszolja, hogy ki beszélt éppen a lejátszott videóban. Nos ez az 5-ös volt olyan szerencsés, hogy a közben megérkező Capitanoval és Cambiassoval készíthetett közös fényképet. Bajnokaink szóltak a néphez, majd 10 perc után távoztak, vége a bulinak legalább is Pinzoloban.
Egy óra múlva Pietramurataban a mobilházba szorultunk a szakadó eső elől. „Igyunk egy sört” jött a remek ötlet, lassan indult, nagyon lassan. Hajnal háromkor már nagyon gyorsan csúszott. Laci barátunk humorbombái és filozofikus gondolatai mellett már repült az idő, elfogyott a sör a wiskey minden, közben szakadtunk a röhögéstől. Nem rajtad nevetünk Andy (Andy Murray után ezt a becenevet kapta, miután ő elnevezte Ádámot mazsolának, Coutinhot csepp gyereknek, a kopasz öreget csepp inasnak) hanem veled. Aki esetleg emlékszik milyen neveket és kinek adott még az írja meg kommentben. Kb. hajnal 4-kor hosszú, remek napot zártunk.
Vasárnap reggel pocsék szeles esős idő. Reggeliztünk, majd a személyzet legnagyobb örömére elhagytuk a szállást. Elindultunk dél felé, úti célunk a Garda tó északi csücske volt. Riva del Garda az amúgy is nagyon gyönyörű környék, egyik ha nem a legszebb helye. Kb fél egykor odaértünk a tó partra, 40 fok szikrázó napsütés. Friss gyümölcsöt fogyasztottunk a tó partján, mondhatni ez 2008 szeptembere óta már-már hagyomány. Ekkor megfogadtuk Atival, hogyha legközelebb erre járunk megfürdünk a tóban. Itt volt a remek alkalom, jó idő volt és a vízi bicikli csak 10 euróba került. Négyen mentünk Andy bevállalta, hogy jó tűzoltó módjára a partról figyel biztonságunkra. Remek volt a víz, és gyönyörű a környezet a fürdéshez. Szó szerint megúsztunk egy kb. egyméteres hullámot amivel véletlenül szembekormányoztuk magunkat, és már nem volt idő korrigálni. Fürdés után kis séta a városban és kebab ebédre. Alig hogy befejeztük az ebédet jött a menetrendszerű zápor, negyedszerre is bőrig áztunk. A zápor akkora volt, hogy mindenkit felzavart a partról aminek következtében hatalmas dugó alakult ki az úton. 20 km-re voltunk Roveretotól és volt olyan pillanat, hogy úgy gondoltuk nem érünk oda meccsre. Kerülőutat kerestünk és végül 4-re leparkoltunk a Stadiontól pár száz méterre.
Már pénteken is láttuk, hogy van 10 eurós jegy is a meccsre, a kanyarba, Gondoltuk jó lesz nekünk a Curva, tévedtünk. Jeggyel a kézben elindultunk a stadion felé, közeledve azt tapasztaltuk, hogy mindkét tribün szinte teljesen tele van. Majd elénk tárult Curva Sud, illetve annak a helye. 4 beton lépcsőfok (tiszta vizesen) a legfelső kb. egy szinten a pálya síkjával. Az alsókon helyet foglalok mintha egy lövész árokban lettek volna és kb. semmit nem láttak a pályából, legalább is a túloldalát tuti nem. Senkinek nem volt őszinte a mosolya azok között, akik jegyet vettek ide. Közben a helyiek és néhány élelmes Interes felettünk letépkedte a drótkerítésre húzott anyagot, ami a kilátásban gátolta őket. Egyesek fára másztak és mindannyian azon röhögtek, hogy ők ingyen sörözve nézik jó szögből, a lentiek meg pénzért, kiszáradva szar szögből. Annak is ott kellett volna néznie velünk, aki kitalálta, hogy ezért pénzt kérnek. Néhány szlovén elkísérte a vendég csapatot, ők szinte végig énekelték a meccset, az Interisták némán nézték.
A taktikából, helyezkedésekből nem láttunk ugye sokat. Az egyéni formák idény eleinek mondhatóak. Meglátásom szerint Coutinho, Zanetti, Samuel, és több hibája (paszjáték) ellenére Guarin kiemelhető volt az első félidőben. Fiatal balbekkünk M’baye jobb hátvédet játszott és nem okozott csalódást. A második félidőben jött a fal bólintása, majd Coutinho gyönyörű gólja. Ezt követően sorban érkeztek a fiatalok a pályára, egy-egy szép egyéni megmozdulás, támadás még volt majd jött a megváltást jelentő 3-as sípszó. A játékosaink 2 perc múlva már nem voltak a pályán, miközben a Szlovénok kimentek megtapsolni a szurkolóikat, azok meg daloltak és daloltak. Szép jelenet volt.
Elindultunk haza, a napfelkelte már Magyarországon ért bennünket és reggelre Budapestre értünk. Végszóként: Igaza volt Handanovicnak: „Pinzoloban mindig esik” – de gyönyörű hely.
Véget ért nyári alapozásunk első szakasza. Folytatása ezúttal nem magaslaton, hanem az Alföldön lesz, július végén GYOMÁN!