Héver Tamás “Lombardini” élete első találkozása a szentéllyel:
Egy kissé esős októberi estén Mi néhányan, eltökélt Inter szurkolók gyülekeztünk a legendás homokóra mellett várva, hogy életünk első milánói túráját megkezdjük. Ismeretlenül szólítottuk meg egymást, hiszen előtte csak az interneten “találkoztunk”. Aztán megérkeztek Attiláék a kis busszal. Gyorsan bepakoltunk mindent, és kényelmesen helyet foglaltunk a járműben. Útnak indultunk kedvenc csapatunk városa felé. Az úton esélyeket latolgatva, csevegve szeltük a kilométereket, amíg el nem álmosodtunk. 
Reggel mikor átléptük a csodás város kapuját én személy szerint leskelődtem ki az ablakon és vártam mikor tűnik fel a Giuseppe Meazza stadion. És végül megpillantottuk. Csodás érzés volt. Miután szinte az építmény lábánál Attiláék leparkírozták az autót, kinyújtóztattuk végtagjainkat. Atti elmondta, hogy merre érdemes elindulni, mit nézzünk meg. Nyakunkba vettük a várost, hiszen estig még nagyon sok idő volt. Talán e sorok olvasóinak nem kell bemutatni ezt a gyönyörű várost, lenyűgözött bennünket. A rengeteg látni való mellett felfedeztük a Dóm mögött található mezekben, relikviákban gazdag üzletet is. A városnéző túránk után délután visszamentünk a stadionhoz melyről rengeteg fotó készült. Már nagyon vártuk az estét. Lassan gyülekezni kezdtek a szurkolók és mire teljesen megtelt a Meazza környéke már a Mi kis csapatunk is teljes létszámban várt a bejutásra. A sok lépcső sem rémített meg minket, melyet meg kellett másznunk, belépve a nézőtérre pedig a pálya és a lelátók látványa nyűgözött le minket. Amit addig csak képeken és a televízióban láthattunk most elénk tárult.
A Nord mellett foglaltunk helyet és úgy vártunk a számunkra oly nagy eseményre. Amikor kijött a csapat melegíteni kattogtak a gépek, végre láttuk a nagy kedvenceket. A mérkőzés előtt a Pazza Inter szólt a stadionban melyet mi is együtt énekeltünk a többiekkel. Aztán megkezdődött a rangadó. A csapat – Figo, Zanetti, Cambiasso, Cruz, Julio Cesar csak, hogy néhány nevet említsek a pályán lévők közül – remek futballt mutattak be. Aztán hangrobbanás mikor Julio Cruz a Napoli kapuját vette be mely akkor éppen az északi kanyar előtt helyezkedett el. Egy igazi ajándék volt nekünk, a közönségnek. Aztán a kertész gondoskodott arról, hogy ezt az érzést még egyszer megismertesse velünk. A második félidőben sajnos a déliek szépítettek, sőt egy kicsit izgalmassá is tették a végét, de végül maradt a 2:1. Első Inter meccsünkön győzelemnek örülhettünk. Bár ez idő tájt a Nord éppen tüntetett bizonyos szurkoló ellenes intézkedések ellen és éppen ezért nem voltak drapik, de a szurkolásuk így is fantasztikus volt. Miután kiléptünk a stadionból, örömittasan mentünk az autónkhoz, ahol elfogyasztottunk még egy kis étket, melyet a stadion mellett lehetett kapni, és melynek íze valami leírhatatlan volt. 
Néhány fotó még a kivilágított Giuseppe Meazza stadionról, majd beszálltunk a kis buszba és elindultunk Magyarországra. Élményekkel gazdagon, kissé megfáradva, de mégis büszkén érkeztünk Budapestre. Már akkor megfogalmazódott sokunkban, hogy nem ez volt az utolsó milánói túránk.