2009. február 14-én pontban 20:00-kor indult el az Orangeways Budapest-Milanó különjárata a Felvonulási térről. Székesfehérváron, Veszprémben és Körmenden csatlakoztak hozzánk szurkolótársaink.
Veszprémben ezúttal két megállót iktatunk be. Sportbaráti kötelezettségünk volt, hogy egy pár perc erejéig megemlékezzünk, Marian Cozma-ról az MKB Veszprém román válogatott, KEK győztes, magyar bajnok és kupagyőztes, fiatalon, tragikus körülmények között elhunyt beállósáról. Virágot, mécsest, illetve egy Inter-es sálat helyeztünk el a Veszprém Aréna előtt.
Utunkat tovább folytatunk Milanó felé. Elsősorban Tímár Ricsi barátunk jóvoltából remek hangulatban és gyorsan telt a hosszú út. A buszon körülbelül fele-fele arányban ültek a két csapat szurkolói. Együtt iszogattunk, beszélgetünk énekeltünk békés hangulatban.
Vasárnap délben érkeztünk az Ibis-hez. Előtte tettünk egy próbát a bevásárlóközpontnál, de vasárnap révén üres kézzel tértünk vissza a buszhoz. Rendben elfoglalta mindenki a szobáját és szálloda előcsarnokában mindenki megkapta az esti meccsre a jegyét. Itt találkoztunk Attiláékkal, akik repülővel utaztak és már szombat reggel egy nagyobb csoporttal Milanóban voltak.
A délután városnézéssel és vásárlással telt, majd amikor már lejártuk a lábunkat csatlakoztunk Attiláékhoz akik egy angol kocsmában nézték a Roma bergamói szenvedését.
Délután 6 körül indultunk a stadionhoz. Remek hangulat, hatalmas tömeg volt a Meazza előtt és a Stadio-ban is. A csoport nagy része a Milan ultrák felőli hosszanti oldal 3. gyűrűjén ült. Kicsit zavaró volt, hogy a Nord-ot nem nagyon hallottuk, mert messze voltunk. Azonban mindenért kárpótolt, hogy nagyon szép koreográfiát láthattunk az északi kanyartól. A meccs előtt volt egy kis balhé a Sud alsó karéján lévő Interesek és a Milan tábor néhány tagja között.
A meccs első pár perce nem a szánk íze szerint alakult. Nagyon nyomtak a Rossonerik. Majd jött Sztanko, aki Cambiasso remek passza után várt-várt és még tovább várt, de mire??? Az első félidő további részében nagy fölénybe kerültünk, ami Adri fejes-kezese majd Sztanko szép kapásgólja után gólokban is megmutatkozott. A 2. félidő legelején Adriano használhatta volna ki a milan védelem sokadik hibáját, nem tette így a nem dőlt el a meccs. Ezt követően is voltak helyzeteink, de a milannak is. A kuzinok egy szép támadás végén Pato révén szépítettek. Egyenlíteni is sikerült nekik talán Inzaghi élete legnagyobb góljával, de Pippo szokás szerint lesen volt. Az egy gólos előnyünket végül Julio Cesarnak köszönhetően sikerült megtartanunk.
Nagyon jó meccs volt, ha mindkét csapat belövi a 100%-os ziccereit akkor hasonlót láthatunk, volna mint 2006 őszén.
Meccset követően kettéváltunk Attiláéktól, s visszamentünk a szállodába piheni. Reggeli után irány a stadion, ahol szinte mindenki velünk tartott a stadiontúrára illetve a múzeumba. A Store-ban még mindenki elkölthetett néhány eurót, majd indultunk haza, vagyis csak indultunk volna.
A buszparkolónál a stadiontúra alatt ránk zárták a sorompót. Ezzel indulás előtt szembesültünk. Kb félóra után 5 euró ellenében sikerült kijutnunk a parkolóból.
A visszaút során bevásárlóközpontot vadásztunk az autópálya mellett, amit végül Verona-nál meg is találtunk. Egy háromnegyed órás pihenés, bevásárlás után folytattunk utunkat. Az olasz-osztrák határnál hatalmas hó falakkal találkoztunk, szerencsére az út száraz volt, egy jó pár nappal ezelőtti nagy havazás nyomai voltak csak a szalagkorlát mellett.
Pár perccel éjfél előtt értünk kishazánkba. Körmenden, Veszprémben, majd Székesfehérváron megálltunk letenni a vidéki utasainkat. Már-már szokás szerint sűrű havazásban értünk Budapestre pár perccel 3 óra után.
Reméljük, hogy mindenki nagyon jól érezte magát és felejthetetlen élményeket jelentett az út.