Életem első Inter mérkőzése és túrája.
Hol is kezdjem…talán ott hogy éppen a családommal érkeztünk haza a görögországi (Korfu) nyaralásunkból. Megérkezésünk után, másnap leültem a gépem elé átolvasni a napi híreket. Olvasok olvasok és megpillantottam egy hírdetést Inter-Chievo mérkőzésről az Inter Club Ungheria szervezésében. Minden szépen le volt írva, érkezés és indulás időpontja, honnan indul a busz, programok Milánóban,…stb. Olyan érzés fogott el mint még soha eddig, végre adódott egy nagyon jó lehetőség, hogy lássam élőben a szeretett csapatomat. Akkoriban még nem volt saját jövedelmem. 19 éves voltam és még a középiskolát fejeztem be. Persze, hogy a szüleimhez fordultam segítségül és az azóta már meghalt nagyapámhoz. (Isten nyugosztalja). Össze is tudtam szedni a pénz a túrára. Nézzétek el nekem, hogy erre nem emlékszek már, hogy mennyi volt a túra teljes ára. Hozzáteszem ez a mérkőzés 2006. 09. 24-én volt, nyertünk 4-3-ra egy izgalmas meccsen. ( Samuel fejes 16-ról).
Befizettem a túrára a pénzt és izgatottan vártam hogy, legyen már szombat és induljunk Milánóba. Sajnos jött a rossz hír, hogy a túra le lett mondva mert volt valami gubanc kint Milánóba a mérkőzés biztosításával kapcsolatban és csak a helyi lakosok mehettek be. (Nem nagyon emlékszek a pontos részletekre ezzel kapcsolatban) A lényeg, hogy a túra lefújva…Egy világ omlott össze bennem, mint amikor a kisgyerektől elveszik a nyalókáját.
Aztán ha jól emlékszek a meccs estéjén vasárnap újabb reménysugár villant meg a monitoromon . Mivel elmaradt ez a túra lett helyette egy másik mégpedig egyből egy Bajnokok Ligája csoportmérkőzésre, Inter-Bayern München. 
A befizetett pénz nem ment kárba, és ráfizetni sem kellett. Teljesen korrekt volt a hozzá állása a dolgokhoz a rendezőknek.( Akik Séra Attila, Kresz Zoltán és Szupkai Gábor voltak, még akkor nem ismertem őket ). Grazie per voi!
Eljött szeptember 26.
Emlékszem rá hogy éppen aznap hozta át Zsolti barátom az új FIFA 2006-ot PC-re. Mondom most ezt nem rakom fel a gépre, mert akkora izgalomba voltam hogy csak az Interre tudtam koncentrálni és a túrára.(Mégis csak a kedvenc csapatom meccsére megyek és életembe először láthatom a Stadio Giuseppe Meazza stadiont és a játékosokat élőben) A vonatom délután fél 5-fele indult a Keleti pályaudvarra Budapestre. Otthon becsomagoltam a táskába szendvicseket, innivalót és néhány édességet és persze Interes cuccokat (mez,pulóver, sál). A vonat nagyon lassan haladt a Keleti felé, azt hittem már vagy 2 éve ülök rajta…..
Megérkezésem után célba vettem a túra indulási helyszínét ami a Felvonulási téren volt a nagy homokóránál. (Azóta nagyon sok emlék köt ehhez az emlékműhöz ) Én érkeztem elsőnek, nem nagyon láttam Interes sálba bújt embereket sehol Gondoltam magamban mégse lesz túra??
Teltek múltak a percek és kezdtek jönni az emberek akik ugyanúgy a túrára jöttek. Itt ismerkedtem meg Séra Attila barátommal. Bemutatkozott és elmondta hogy ő a főszervező és az Inter Club Ungheria elnöke. Mindenki a buszon, gyors névsor olvasás és indulás Milánóba. Ezen az estén születtek életre szóló barátságok. (Srácok ezért is jók a buszos túrák, én személy szerint mindig jobban preferáltam a repcsivel szemben). Sokaknál előkerültek az alkoholos tartalmú italok. Mindenki mindenkinek ismeretlen volt. Hozzáteszem az Inter Club Ungheria első útjáról és túrájáról beszélek.
Körmend környékén sajnos bealudtam és nem emlékszek a többi dolgokra ami a buszon történt. Reggel 9 óra fele érkeztünk meg Milánóba. Szép idő fogadott bennünket. 
Mintha az időjárás is tudta volna hogy most vagyok Olaszországban és Milánóban elsőnek. A busz első útja a stadionhoz vezetett ahol le is parkolt és mindenki mehetett amerre látott. Amikor megláttam a szentélyt vagy 5 percig csak sírtam mint egy kisgyerek, ez olyan volt számomra mint a zsidóknak a messiás várás. Villamossal bementünk a belvárosba. Megnéztük közösen a Dómot a kastélyt a galériát és beültünk enni, az azóta már legendává lett Di Gennaro étterembe. A mérkőzés 20:45-kor kezdődött. Nagyjából olyan 17:00h körül indultunk vissza a stadionhoz. Ott mindenki megkapta a jegyét (ezt a jegyet amikor hazamentem bekereteztettem :P). A jegy a stadion 3. gyűrűjébe szólt a piros szektorok egyikébe. Mikor végre felbattyogtam a csigaoszlopon a stadionba a világ leggyönyörűbb látványa tárult elém amit valaha láttam életem során. Szintén elsírtam magam…
Szépen elfoglaltuk a helyünket és vártuk a kezdést. Ez a mérkőzés azért is volt különleges, mert Javier Zanetti 500. tétmérkőzését játszotta az Interben.
A Curva Nord egy nagyon szép koreográfiával ünnepelte Capitanot. Végig a mérkőzés alatt nem hittem el, hogy itt vagyok a szentélyben és élőben nézem a meccset, nem otthon a fotelből. Sajnos a mérkőzésből annyi maradt meg hogy kikaptunk 0-2-re (Makaay és Pizarro góljaival). Számomra az eredmény abban a pillanatban másodlagos volt, mert a légkör annyira elvarázsolt, hogy nem is érdekelt az eredmény. Mérkőzés végén mindenki szépen visszasétált a buszhoz. A visszaút lassan és fáradtságosan telt, és megtudtam, hogy lesz szervezve következő Inter Club Ungheria túra februárban az Inter-Milan mérkőzésre. Azt is megtudtam, hogy be lehet lépni ebbe a klubba és milyen előnyökkel jár ez. (klubos ajándékok, kedvezmény a túrából, egy jó csapat tagja lehetek, közös focizások, és az Inter része lehetek). Már ott a buszon elhatároztam, hogy belépek és a következő túrán is ott akarok lenni. Ez olyan mint a drog, hogy ha egyszer már beadtad az injekciót, utána újra és újra vágysz rá, hogy ott legyél és élvezd ezt a fantasztikus légkört.
KÖSZÖNÖM AZ INTER CLUB UNGHERIA-nak. KÖSZÖNÖM az alapító tagoknak, hogy létrehozták ezt a klubbot és valóra váltották életem legnagyobb álmát.
Ezt soha nem fogom elfelejteni nekik és soha nem hagyom el az ICU-t.
FORZA INTER PER SEMPRE és azóta már AVANTI CURVA NORD is!