Sziasztok! Sári András vagyok.
Hétvégén sikeresen részt vettem életem első Inter meccsén és ebből adódóan első Inter Club Ungheria-s túrámon előzetes barátok nélkül, egyedül. A hangsúly az előzetesen van, hiszen egy nagyon jó csapatba csöppentem bele. Szombathelyiként én Székesfehérváron szálltam fel, és túlzás nélkül alig hogy kigurultunk az autópályára már mentek is a sztorizgatások. Elég volt egy kérdést feltenni, hogy ”neked ez hányadik meccsed” és már repkedtek is az egyéni statisztikák, meccsélmények. Egyből keveredtek a „régiek” és „újak”, szó sem volt klikkesedésről. Szombat este az egész napos Veronai városnézés után már a szállás melletti étteremben néztük a Torino-Milan mérkőzést és szurkoltuk ki a döntetlent. Itt már sok-sok mindenről ment a beszélgetés. Aztán vasárnap eljött a nagy nap, Attila a vezetőnk egész úton rengeteget segített mindenkinek, aztán a stadionnál csatlakozott hozzánk a kinti kolléga Ricsi, aki szintúgy sokat segített a stadion túra közbeni eligazításban, fordította a túravezető sztorijait.
A mérkőzésről kár sokat beszélni, egy szóval FANTASZTIKUS. Egy kisgyerek a cukorboltban depressziós valaki, hozzám képest mikor kiléptem a 3. szintre és elém tárult a már fél órával a meccs előtt csordultig megtelt stadion. A haza út pedig vitt mindent. Matyinak és a mobilinternetének köszönhetően hatalmas youtube karaoke party indult el a buszon. A repkedő kívánságok miatt bejártuk a zenei paletta minden árnyalatát. Talán mindent elmond, hogy Matyinak hála a túra himnusza a James Blunt – When I Find Love Again lett, amit a megfelelő pálinkaszint miatt egyre nagyobb beleéléssel énekeltük J
Aztán a haza úton sikerült Attilával megegyezni, hogy lesz helyem a januári Milan elleni rangadóra is, szóval már az előleget is befizettem, illetve klubtagságot is igényeltem. Örülök, hogy ehhez a csapathoz tartozhatok, nyugodtan vágjon bele mindenki a túrába, akár egyedül, akár többedmagával. Remélem, minél előbb találkozunk 
Üdv: